ki a híd mellett a víz, ugy hogy sokaknak térdig vízben kellett a partról az országút töltésére menekülni. A gesztenyefasorban rohant a víz a töltés felé, csakhamar a két szárazhíd alatt is a Maros szennyes áradata hömpölygött, s mire a gáthoz értünk, már a gát melletti füzesek is vízben áltak. Igy kezdődött a Maros áradása, s pár nap mulva majdnem 2 méter magas víz borította a sétányt és a sportteret, a csárda ablakainak csak a felső két táblája látszott ki a vízből, s a legmagasabb vízállás alkalmával alig 60-70 cm-nyire állott a víz a gát szintjétől a tulsó oldalon pedig már a talajban kezdett átszivárogni. Ezeket én már nem láthattam mert kedden délben vonatra ültem és elindultam Debrecen felé. Vonatunk Szentest elhagyva érintette és érte el a Kőrös vidékét. Nemsokára feltünt előttünk a hatalmas víztenger, melyről azt hittük, hogy a Kőrös. Azonban a vízből itt is ott is fáknak a koronái nyultak ki, s már jócskán haladtunk úgy, hogy kétoldalt is víz borította a földeket csupán a sinpár töltése emelkedett ki belölle - mikor felfutott vonatunk a Kőrös hídjára és ebből tudtuk meg, hogy itt van a Vissza Előző oldal 7.oldal Következő oldal