napjai, sőt szerdán még hó is esett. Nagy-pénteken elsétáltunk a Maros hídhoz, megnézni a folyót. Még akkor a jég mint egy fehér páncél lap borította a folyót, ameddig csak a szem ellátott. Az ár azonban mindíg feljebb és feljebb emelte a jeget úgy hogy már majdnem szinelt a mederrel, megtörni még nem birta. A hídon öreg makói emberek beszélgettek a Marost nézve. A Tiszán megindult a jég - mondja az egyik. - Vasárnapra ez is elmegy felelt rá az öreg a jégpáncélt nézve. Szombaton szép meleg nap köszöntött ránk, a Maros hídján száz és száz ember állt állandóan és várta a jég megindulását. Valóság-gal korzó fejlődött ki a híd és a város között. A jég azonban csak nem akart megindulni, bár állandóan emelkedett és halk sejtelmes zugás jelezte azt a nagy erőfeszítést, mit a víz végzett páncél börtönében. Felviradt húsvét vasárnapja. Az utcában és a főtéren mindenki csak a Marosról beszélt és pillanatok alatt járta be a várost a hír hogy kilépett a folyó a medréből. A Püspöklellé-ről jövők hírülhozták hogy mintegy 10 kilo-méteren a jég is lement. Szegedről azt a hírt hozták hogy a hidakon fennakadt a jég és robbantani fogják mert eltorlaszolja a Tisza medrét. Valóságos népvándorlás indult meg a Vissza Előző oldal 4.oldal Következő oldal